Sok ember mosolygós lelki kedéllyel megelégszik ezzel a csodálatos gyöngyszemmel, miután elolvasta, pedig itt sokkal többről van szó. Buddha szeretett mindent körülírni, hogy megértést és bepillantást nyújtsanak szavai, mégis a legtöbb ember az ilyen mondását is teljesen félre érti. Ez nem azért van, mert az emberekben most feltétlen hibát kellene keresnünk, ez azért van, mert más tudatossági szinten beszél egy Buddha, mint egy olyan létező, aki lerángatja a saját elméjének megértési szintjére az adott üzenetet. 

Aki nem rendelkezik mély tapasztalással illetve meditációs gyakorlással, aligha értheti mit jelent Buddhától ez a csodálatos idézet. Távolítsd el az "én"-t, mert az az egó! Mondja Buddha, és rögtön merül fel az elmédben, hogy neked ezért tenned kell, illetve ott a másik lehetőség, hogy ezért nem tudsz tenni semmit. Mind a kettő egy hamis idea, nem a teljesség tükörképe. Ez a hamis idea meg van támogatva a nyugati nyelvek világával, ami jelen esetben magyarra fordítva nem azt tükrözi vissza, mint amikor Buddha beszélt. A nyugati nyelvek fő hangsúlyt helyeznek a tárgyiasított főnéveskedésekre, a keleti nyelvek költőien mozgásban lévő, cselekvést, folyamatot és képi szimbólum világot fejeznek ki. Amikor Buddha azt állítja valamiről, hogy "van", azt nyersen és bár igaz, hogy helyesírásilag nem elfogadottan nyelvtan szerint, mégis jelentésileg azt jelenti a mi nyelvünkön, hogy: vagyódik. Szóval amikor valami van, az nálunk arra utal, hogy vagyódik. Olyan, mint a folyó, folyik, folyamatban történik, ige, nem pedig főnév. Amikor azt mondja Buddha, hogy távolítsd el az "én"-t mert az az egó, nem úgy érti, hogy távolíts el valamit belőled, mert ki benned az, aki képes dolgokat tenni? Az nem az egó? Amikor teszel bármit, meditálsz, beszélgetsz, jó vagy rossz dolgot teszel, mindig ott egy "én" tudat. Ki távolítja el az "én"-t? Csak nem egy másik "én"? Csak nem az "én" saját magával szórakozik? Buddha nem azt üzeni, hogy keveredj meg és legyél olyan, mint az a kutya, amelyik önmaga farkát kergeti állandóan. Buddha úgy érti, hogy tegyél meg minden eszközt és meditációs módszert azért, hogy tudatosítsd az "én"-ed, ennnyi amit megtehetsz, a többi már megy magától. Nem azt mondja, hogy ne törődj az éneddel, azt sem mondja, hogy törődj vele. Távolítsd el az ént, mondja ő, jelentése viszont eredetileg így hangzik, hogy legyen az "én"-ed tudatos saját magára. Ugyan is csak öntudatlanságban létezhet az "én". Amikor tudatos vagy magadra, akkor az "én"-ed a valódi természetednek tapasztalod, mert te a valódi üdvös természeted is vagy. 

Keletről épp a nyelvtan miatt jön ez a téveszme, hogy van egy valódi, egy kiterjedtebb és kozmikusabb, és egy szűkebb, tompább, anyagibb orientáltabb éned, egód. Ez mind szép és jó, viszont amint elkezded őket egymás ellen állítani, máris megosztod magad. A hétköznapi éned semmivel nem jobb és nem rosszabb a valódi mélységeidnél. Csak éppenséggel másra rendeltetett és másként funkcionál. Más dolgokra képes. Ez az "én" képtelen saját magát megölni, mert nincs valódi léte, ezért nem eltávolítható a szándékoddal, hanem csak tudatosítható. Ez pedig a meditáció fortélya. A meditáció nem művészet, hanem fortély, ezt soha ne feledd. Művészet válhat az életedből és annak számos területéből, a meditáció viszont egy fortély a tudatosságodra. Persze sokan adnak ki videókat és könyveket a meditáció \ jelenlét művészete címen, nincs ezzel gond, ezek csak szavak... Láss mögéjük. A tudatossággal együtt áramlás és növekedés, inkább fortély.

Mit tudsz tenni azért, hogy az éned eltávolítsd?

Te, mint emberi létformában üzemelő éntudat csak a szándékodat megélni oly módon, hogy meditációs eszközöket végzel saját magad, avagy éned mélyebb feltárására. A dolgok maguktól történhetnek meg, viszont szükséges hozzá a te erőfeszítésed is, különben megmaradsz a sajnálatra méltó hajléktalanok szintjén. Sokuk ők is csak vannak, tenni azt nem tesznek semmit.

A tevés és nem tevés játéka ez, együttesen, amit a szavak értelmében nem fogsz megérteni, csak ha a meditációd eléggé elmélyült már. A következő kifejezése: Utána távolítsd el az akarást. Kérem szépen, az akarás magától átalakul és magasabb szintű értelmet nyer. Buddha úgy érti ezt, hogy tudatosulj az akarásodra, éld ki és derítsd fel a mélységeit, honnan ered, hová tart, akkor rájössz a hiábavalóságára, ha meditatív tudatossággal rápillantasz erre a tényre. Már maga az a címke, hogy meditatív tudatosság egy börtön. Tudatosság van, attól függ mibe azonosul bele. Ez lehet a legnagyobb öröm, vagy a legkeservesebb pokol élményed, te mindegyiknél ott vagy. Ez a Te pedig nem egy tárgy. Nem egy megtalálható dolog, sokkal inkább élhető, ha elrugaszkodsz a fejedtől, az értelmedtől a szíved középpontja felé.Ekkor jársz félúton, amikor tudsz már létezni a szívben, avagy valódi természetedben. Az akarás vágyakozás, vágyakozást eltávolítani nem tudsz úgy, hogy megtagadod. Ezért ne keverd össze a szezont a fazonnal! Buddha nem azt mondja, hogy fojtsd el a vágyaidat, hanem azt mondja, hogy távolítsd el őket. Eltávolítani pedig tudatos éber megfigyeléssel és kutatással, belső passzív önvizsgálattal lehet. Valójában azt mondja nyersen magyarra lefordítva, hogy vizsgálódj, és a vágyaid értelmüket veszítik. Mi marad ekkor? Hát persze, hogy ha minden dolog, ami eltereli a figyelmed az életedben és ráncigál ide meg oda, állandóan leköt, hat rád, a sok problémád és elfojtásod tombol benned, totálisan kézenfekvő, hogy nem tud elérni akkor a saját létezésed minősége tudatos átélés szintjén. 

Buddha kulcsa itt az éberség, nem hiába adta át a légzésfigyelés módszerét tanítványainak. A légzés tudatosítása eredményképpen képes átnyújtani azt, amit a Buddha eme idézetében látsz és sok ember kedveli. Ha szeretnél élője lenni Buddha eme szép üzenetének, akkor végezz egy hozzád közelálló meditációs módszert, lehet ez éppenséggel vipassana, zazen, tao, vagy bármilyen éberséggel dolgozó és játszadozó eszköz. Én a belső körömmel és a tréningjeimen járókkal mindig abszolút nyugatiak számára kompatibilis módszerekkel dolgozom, mert tele vannak elfojtással és azoktól először szükséges megszabadulni. Olyan módszerre van szükséged, amit rendszeresen tudsz naponta használni. Amennyiben túl sok Advaita könyvet olvastál, szintúgy félre értheted és azt a látszatot tapasztalhatod, hogy semmit nem kell tenned magadért. Így van, nem kell, attól még tudsz és érdemes is, máskülönben rád szakad az életed. Az sem baj. Az is egy tapasztalás. Mindenben ott rejlik ugyan úgy a probléma és egyben a fellélegző szépség lehetősége is. 

Itt van íme egy méltó folytatása Buddha idézetének, azok számára, akik megértették azt, amiről itt az írásban szó volt.